2. rész - A ház és a gyilkos bohóc.

Láttam, hogy agresszívan közeledik felém. Rémület fogott el ahogy egyre közelebb jött. Felhúzott a székről és magához húzott.

- Táncolj velem! 

 Ráncigált a táncparkettre. Nem akartam vele táncolni, kezét a derekamra rakta és magához húzott majd csípőmet a ritmusra mozgatni kezdte. A szemembe nézett, a szemei csillogtak a világító fény miatt. Néztük egymást, nem értettem mi ütött belém. Olyan erőszakos volt és érzéketlen, most meg a szemeit bámulom melyek egyre közelebb voltak az én szemeimhez. Nem akartam engedni, hogy megcsókoljon. Hátat fordítottam neki és úgy táncoltam tovább.

- Nekem ez a póz is jó. 

Suttogta a fülembe mély, morgó hangon. Táncoltunk még egy kis ideig majd megpillantottam az apám egyik haverját aki éppen engem bámult ahogy ráztam a csípőmet. A fiú felé fordultam aki mélyen a szemebe nézett, tekintete védelmező volt de egyben dühös is.

- Hogy hívnak?! - Hajoltam a füléhez.

- Styles, Harry Styles.

 Súgta a fülembe megbízva. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy ismerem. Vagy is..csak hallottam róla, állítólag lelőtt egy embert de önvédelem miatt ejtették a vádakat így nem került börtönbe. Látta az arcomon, hogy tudom ki ő. Arca még dühösebb lett amikor rájött, hogy tudom ki ő és elakartam tolni magamtól.

- Ne mozogj! - Arca leförmedt rám. Megijedtem a látványtól.

- Vigyél haza, kérlek. 

Remegő hangon kérleltem. Szúrós tekintetével szemembe nézett majd kezeit a derekamra rakva megfordított és elkezdett kitolni a dübörgő épületből. Miközben kitolt a bejárati ajtón keze fogásából elrántottak, hirtelen meg ijedtem amikor egy mély hang a fülembe szólt.

- Rég láttalak, Lisa. 

Szólt Scott a fülembe. Harry ideges lett, kikapott Scott karjai közül és kivitt a kocsijához. Gyorsan kinyitotta az ajtót és beültetett majd becsukta. Átrohant a vezető üléshez és ő is bemászott majd becsapta az ajtót. Az út ismeretlen volt amerre mentünk, egy hatalmas házhoz értünk. 

- Ha..Harry ez a te házad?! - Kérdeztem a házat bámulva, nem mondott semmit csak kiszállt majd kinyitotta nekem az ajtót. Kinyitotta a bejárati ajtót, és lassan besétáltam a hatalmas elő térbe mely halványan volt ki világítva. 

- Menj beljebb nyugodtan. - Lökött meg gyengéden, hogy induljak el.

- Ha..Harry én nem akarok itt maradni.. - Mondtam halkan.

- Nem foglak bántani ha viselkedsz! 

 Mondta miközben levette cipőjét. Megijedtem mély hangjától, tudta jól, hogy megijesztett. Megfogta a csuklómat gyengéden majd bevezetett egy szobába ami a hálószobájának tűnt. Körbe néztem.. Szemeim kikerekedtek amikor megláttam egy pisztolyt az éjjeli szekrényén.

- Ne aggódj, nem fogom használni. - Törte meg a csendet mosolyogva.

- De mi..miért van ez itt?! - Kérdeztem dadogva. Nem válaszolt, hatalmas kezét a derekamra rakta így megakadályozta, hogy elszökjek.  Megrémített amikor hatalmas tenyerével megfogta a pisztolyt.

- Ha..Harry mit akarsz?? - Estem kétségbe, hangom megremegett és elengedett.

- Fogócskázunk.. Kezdj el futni! 

Suttogta a fülembe. Habozás nélkül rohanni kezdtem valamerre, nagyon megijedtem ahogy láttam, hogy jön utánam pisztollyal a kezében. 

- Lassú vagy. - Kezdett örülten nevetni. Megrémített, nem tudtam hova vagy merre szaladjak a hatalmas ház ismeretlen volt számomra. Megbotlottam a szőnyegben és hatalmasat estem a padlón. Egyre jobban hallottam ahogy lépked és " vadászik " rám. Fel álltam és tovább futottam, megálltam egy pillanatra és körül néztem. Nagyon nyugtalanító volt, hogy sehol sem láttam Harry-t.. A lábaim remegtek, lihegtem, rettegtem attól, hogy bántani akar.  Nevetését hallottam, tudta, hogy félek és azt is tudta, hogy hol vagyok. Bementem egy szobába ahol rettenetesen sötét volt, megijedtem amikor megfogtam egy porcelán dolgot. Tovább tapogattam és hosszú haja volt, nyakában csokor nyakkendő, egyből tudtam, hogy a legnagyobb félelmem. Egy rohadt bohóc. Megfordultam és az ajtó becsapódott mögöttem, felsikítottam amikor egy hideg kéz ért a hasamhoz hátulról.

- Meg vagy! - Suttogta a fülembe halkan. Egyből kiakartam szökni karjai közül amit ő nagyon jól tudott.

- Fuss tovább! - Engedett el majd kinyitotta az ajtót de az arcát nem láttam. Kaptam az alkalmon és rohanni kezdtem, éreztem, hogy játszik velem. 

- Harry rohadtul nem tetszik a hülye játékod! 

 Kiabáltam. Tudtam, hogy hallja de nem reagált. Lerohantam az alaksorba ahol dohos szag volt és por volt mindenhol. Tekintetemet egy újabb porcelán bohócra szegeztem ami szinte bámult rám, türkiz kék golyó szemei csillogtak, vörös haja szépen a kalapja alá volt simítva. Csokor nyakkendője félig le volt szakadva, cipője hatalmas volt. piros orcájával rám mosolygott, éreztem ahogy a hideg átjárja a testemet és kiráz. Megfordultam. Tudtam, hogy Harry az ajtó előtt vár engem. Kezemmel lágyan megmarkoltam a kilincset és lemozdítottam, senki nem állt az ajtóban de tudtam, hogy figyel, éreztem. Nevetése az emeltről volt hallható, tudtam, hogy rajtam nevet és várja, hogy levadászhasson. Elegem volt a játékából, mérgesen indultam el fel a lépcsőn, mikor már egyre közelebb hallottam a nevetését megtorpantam.

- Mérges vagy ugye?! - Hallottam játékos hangját egy szobából.

- Nem is kicsit!! - Kiabáltam mérgesen, de nem volt jó ötlet..

- Ne kiabálj! - Kúszott mögém és magához húzott majd karjait szorosan hasam köré fonta.

- Félek. - Hallatszott hangomon a félelem. Tudta, hogy most már kellőképpen rám ijesztett. Pisztolyával lassan felhúzta a felsőmet.

- H-Harry. 

 Próbáltam megakadályozni de hideg pisztolyával végig súrolta hasamat. Attól féltem, hogy megöl, de ehelyett ledobta a pisztolyt a földre és kezével kezdte simogatni a hasamat. Érintésétől megremegtem, keze hideg és nedves volt.. Tudtam, hogy neki ez " jó " móka, hogy így megijesztett. Hajamat elvette a vállamról és átrakta a másik oldalra, tehetetlen voltam, kezeimet nem tudtam mozgatni ahogy nyakamon hideg csókokat hagyott. Kezeim ledermedtek, tudtam, hogy érzi ahogy testem megremeg amikor kezét egyre fentebb viszi így lefejtve rólam a pólómat. Tudta, hogy nem bírok ellenállni, tudta, hogy bármit megtehet, tudta, hogy tehetetlen vagyok, tudta, érezte, gondolta, akarta, nevetett amikor felszisszentem szívása kezdetén melyet a nyakamon egy ponton kezdett el..

- Harry hagyd abba! - Mondogattam halkan de még csak figyelembe se vette a nyafogásomat. Fogait mélyen nyakamba vájta, erős kezével tartott, hogy lábujjhegyen álljak. Tudta, érezte, hogy nem akarom, hogy bármit is csináljon velem. Maga felé fordított és egy fekete pólót rám adott ami az övé volt. A pólónak frissen mosott illata volt, eszméletlen dühös voltam, hogy ezt tette velem.

- Nem foglak soha bántani. - Suttogta a fülembe majd otthagyott a hideg folyosón amit a szél átjárt a törött ablakok miatt. Elképesztőnek találtam, hogy  itt tud " élni ". Minden félelmem arra a bohócra összpontosult amit megláttam a földön ülni magam előtt.

- Ne aggódj! Megvédlek! 

 Karolt át Harry majd belekuncogott a fülembe és lerugta a porcelán bohócot a lépcsőn ami széttört ahogy koccant a lépcső szélén. Megint megijesztett amit ő pontosan tudott, érezte, hogy feszült vagyok. A háló szobájába kísért és lefektetett az ágyára és betakart. 

- Maradj itt és nem lesz bajod! Hamarosan én is csatlakozom! 

 Suttogta a fülembe majd gondos puszit nyomott az arcomra és magamra hagyott. Félelmetes hangokat hallottam. Beképzeltem magamnak egy csomó mindent, úgy éreztem mintha egy horror filmben lennék. A kilincs megmozdult, Harry bejött rajta és levette pólóját majd befeküdt mellém és átkarolt.

- Megmondtam, hogy az enyém leszel! 

 Suttogta a fülembe mély hangon. Féltem elaludni, semmit se láttam a korom sötét szobában. Az ágy megmozdult mellettem, de Harry egyáltalán nem mozdult meg. Rohadt nyugtalanul vettem levegőt. Mintha talpamat egy kemény felületű tárgy csiklandozná, egyből felhúztam a mellkasomig mindkét lábamat. Könnycseppjeim kiszöktek félelmem miatt, nem bírtam tovább. Harry-t felrángattam mély álmából.

- Mi a baj?! - Szólt mély, kómás hangján.

- Az, hogy rettegek Harry!!! - Kiabáltam sírva. 

- Pedig nem kéne, megérzik ha félsz! - Súgta a fülembe majd gyengéden magához ölelt.

- Ki...kik??! - Halkan kérdeztem szipogva. Tudta, hogy ettől még jobban meg ijedtem, ez volt a célja. Az, hogy rettegje, hogy lássa rajtam a félelmet. Nem tudom miért volt ez jó neki, de elérte amit akart..