18. rész - A barlang rejtélye.

Sziasztok! :) Mostanában nagyon elememben vagyok, így egész hamar lesznek új részek! Csatlakozzatok a facebook oldalamhoz: https://www.facebook.com/pages/A-s%C3%B6t%C3%A9ts%C3%A9g-%C3%A9s-a-ragyog%C3%A1s-tal%C3%A1lkoz%C3%A1sa-k%C3%A9sz-ellent%C3%A9t/332545810234425


______________________________________________________

Sokat gondolkoztam azon amit Zayn mondott, közben vedeltem a pezsgőt amit hozott. Megittam a maradék piákat is, el kell felejtenem Lisa-t, igaza van! Dölöngélve mentem az ajtó felé, felvettem a cipőm sietősen, majd a bőrkabátom. Kimentem a lakásom ajtaján, kint sötét volt de egyáltalán nem rémisztett meg. Az eső csöpögött, bőrkabátomról lepergett a víz. Egyenesen vitt az utam az erdő felé, át lépkedtem a földön heverő agákon amiket a vihar tört le a fa törzséről. Lisa járt a fejemben mikor láttam egy sziklánál fényt. Lépteim egyre gyorsabbak lettek, arcom kissé vizes volt ahogy a víz cseppek áztatták. Mikor a fény egyre inkább elhalványult körbe néztem, mikor máshol láttam a fényt szemöldököm összehúztam, homlokom ráncos lett. Nagyobbakat léptem, sietősen mentem a fa felé, mikor ismét eltűnt a fény meghökkentem kissé mikor egy fekete alakot láttam elszaladni magam mellett. Megbotlottam egy fa ágban így hátra estem. Hamar fel álltam, és a fák között mentem az árny után. Lassan sétált előttem, fekete köpeny volt rajta, fején csukja. Alacsony volt, hosszú haját fújta a szél ahogy pár tincse kilógott a ruha alól, mikor hátra nézett rám, megálltam. Arcát kissé megvilágította a fény, hófehér arcán mosoly terült szét. Lisa. Ő az! Tudom! Először kocogtam utána, ahogy egyre jobban sietett már szinte szaladtam utána. Kezeim szét nyitottam és át akartam ölelni őt de mikor összezártam kezeim eltűnt. A földre borultam, kezeimre támaszkodtam és fel álltam, körbe néztem az erőben. A sötéttől és a fák miatt nem igazán láttam, forogtam ahogy őt kerestem szemeimmel.

- Harry!

Lágy hang suttogta a nevem, mikor recsegést hallottam magam mögött fejem hátra kaptam. Megint ott állt. Elmosolyodtam ahogy felém nyújtotta kezét.

- Mutatok valamit!

Mondta csendesen majd megfogta kezem és elindult előttem, kíváncsian követtem őt. Mikor megállt egy barlang előtt összekoccantunk mert nem számítottam rá hogy megáll.

- Mit akartál mutatni?

- Ott van, bent!

Megnyaltam ajkaim ahogy kiszáradtak, néhány láng lobogást láttam oda bent. Hallhatóan nagyot nyeltem és rá néztem majd mikor fejével befelé biccentett átléptem a barlang bejáratánál lévő köveket. Lassan és óvatosan lépkedtem leguggolva, elég alacsony volt számomra a hely és keskeny is. Hátra néztem, ő már nem állt ott de folytattam utam a barlang gyomrába. Kúszva értem be a barlang belsejébe, felnéztem. Légzésem nehezebb lett és gyorsabb, valaki ott guggolt a tűz előtt. Hosszú haja a vállán lógott, egy szakadt rövid nadrág volt rajta és egy top. Mikor rám nézett meghátráltam. Bassza meg. Véres az arca, és akkor vettem észre, hogy az én gyönyörű szerelmem az. Teste koszos volt, küzdött hogy el bújhasson itt. Mély levegőt vettem és lassan lépkedve felé mentem, megugrottam mikor hirtelen hozzám vágott egy követ majd a sarokba bújt. Éreztem, hogy valaki mögöttem van. Mielőtt megfordulhattam volna az a személy leütött engem, a földre zuhantam eszméletlenül. 

***

- Lisa, a 19.-es asztalnál várják a rendelést!

- Oké, viszem már!

Megfogtam a pultról az ételeket, majd az asztal felé vittem. Mosolyogva letettem az öreg házaspár elé.

- Jó étvágyat és további szép estét kívánok! 

Visszaballagtam a pult mögé majd az öltözőbe mentem. Vége a műszakomnak, egy kisebb étteremben dolgozok a város szélén, nem fizetnek túl de megtudok élni belőle. Liam-re néztem aki bent volt szintén, ő az egyik munkatársam, kedvelem őt.

- Már mész is haza? - nézett rám.

- Igen, mára végeztem! - mosolyodtam el.

- Gondoltam haza viszlek, de nekem még két órát itt kell lennem. -sóhajtott.

- Nem gond, majd be pótoljuk. -legyintettem majd levettem a köntöst és felakasztottam.

- Egyszerűen csodás vagy, Lisa! - nézett rám nevetve.

- Köszönöm, Liam! -mosolyogtam rá, közben át cseréltem a munkás cipőt a conversemre.

- Hát akkor majd bepótoljuk! 

Átölelt nagy kezeivel majd elengedett. Elköszöntem tőle majd a többiektől is és elindultam haza felé, este 10 óra van már. Bevallom kissé félek egyedül, de az utcákon még sétálnak emberek és remélhetőleg nem hagynák, hogy bajom essen. Úgy döntöttem gyorsan átmegyek az erdőn, az úgy gyorsabb. Összeszedtem minden bátorságom és átmásztam a kerítésen amin ez állt: ,, Belépni tilos! ". Sietősen mentem kissé, minél gyorsabban átakartam érni a másik oldalra de úgy éreztem, hogy egyre hosszabb az út. Megugrottam mikor valaki megérintette a vállam, lassan hátra fordultam. Az illető magasabb volt nálam, csukja volt a fején így nem láttam az arcát. Mikor a fülemhez hajolt a hideg rázott. 

- Mutatok valamit! 

Hangja ismerős volt, mintha Harry lenne az. Aprót bólintottam ahogy összekulcsolta ujjaink. A földet nézve lépkedtem utána, átléptem a köveket és fákat. Mikor átmászott egy nagyobb sziklán rá néztem, megfogta a kezem és felhúzott. Fel álltam és leporoltam lábaim, ismét folytattuk utunkat, mikor megálltunk egy barlang előtt rá néztem.

- Menj be!

A földre térdeltem majd elindultam a sötét lyukon át be. Kissé szűkös volt a hely, hátra néztem, remélve hogy jön utánam de nem volt ott senki. Előre fordultam és mentem tovább, mikor tűzet láttam körbe néztem a barlangban. Egy ismerős alak ott ült a sarokban, fejét hátra döntötte a sziklának és a falat bámulta, lábai fel voltak húzva. Kezeivel fogta őket, nagyot nyeltem és bementem, elindultam felé. Mikor rám nézett gyomrom összerándult, arcát apró vércseppek díszítették. Tekintetünk találkozott, mikor arcán megjelent mosolya nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak én is. Kezét felém nyújtotta amit én viszonoztam és megfogtam kezét. Erős kezeivel az ölébe húzott, szembe ültem vele, ajkaink súrolták egymást. Lehunytam szemeim, és mintha minden elsötétült volna nem éreztem semmit. Az utolsó amit éreztem az Harry csókja volt.